Farkas János László (1941-2012) kiváló filozófus, irodalmár, lapszerkesztő és mindenekelőtt kiváló ember volt. Tudásában biztos, ám visszahúzódó alkat. Egyaránt otthon volt az esztétika és a szimbolikus logika, az irodalomelemzés és a tudományfilozófia világában. Leginkább József Attila személyisége és életműve foglalkoztatta, sajátos, konvenciómentes nézőpontból. Elemzéseit különösen vonzóvá teszi, hogy az olvasót szinte a krimihez hasonló izgalommal vonja be a szövegek megfejtésének folyamatába. Egyik feladványtól halad a másik felé, s a válaszokból csaknem mindig újabb kérdések következnek. Írásainak műfaja valamiképp köztes terület az esszé és a tanulmány között. Nemcsak értelmezéseivel ment szembe a szakirodalomban található magyarázatokkal, hanem a József Attila alkotásaiban szerepet játszó költészeti és filozófiai reminiszcenciák, párhuzamok feltárásával is. Farkas János Lászlónak köszönhető a költő által favorizált Bergson-féle "eszmélet"-fogalom analízise, mint ahogy ő mutatta ki fordításai alapján József Attila nyelvismereti korlátait. Farkas János László könyve szellemes, könnyed stílusával nem csak a szakemberek érdeklődésére számíthat.

A tanulmányokat válogatta, a szöveget gondozta, a kötetet szerkesztette Veres András