A szerző, a tőle megszokott ékesszólással, az egyetemes magyar irodalom jelenlegi belső összefüggésrendszere felől közelít az egyes művek felé, nem feledkezve meg a munkák belső immanenciáiról; ugyanakkor a szerzőket, mondhatni földrajzi meghatározottságuktól függetlenül, csupán teljesítményük szerinti érdeklődéssel és koncentrációval vizsgálja. A kötetbe felvett anyagokból az is kitetszik, hogy szerzőnk nem csupán követi az újabb irodalom eseményeit és teljesítményeit, hanem aktívan alakítja is - kritikusként (és a Bárka főszerkesztőjeként) szerzőket inspirál, a szellemi áramlatokat követi, olykor meg is előlegezi, majd összeveti és belehelyezi az irodalomtörténeti folyamatokba.