A fiatal irodalomtörténész első önálló tanulmánykötete a 20. századi magyar elbeszélőművészet legjavának értelmezhetőségéhez kínál szempontokat. Az elbeszélés kihívása a Kosztolányi-epika egyes darabjainak, illetve a kortárs próza élvonalához tartozó művek retorikai és poétikai érdekeltségű elemzésére vállalkozik. A méltányos interpretációk a legkorszerűbb elméleti és történeti megfontolások alkalmazása mellett fenntartják az önálló látásmódot feltételező, következetes kritikai nyelvhasználat működtetését is. A kötet ily módon egyaránt hozzájárul a szövegértés feltételrendszeréből kiinduló tudományos igényű irodalomszemlélet tapasztalásához és a saját kérdések mentén kibontakozó olvasáskoncepciók önreflexiójának mindennapi gyakorlatához.