Amióta Merkel az elnök a CDU-ban, sok minden megváltozott az Adenauer és Kohl nevével fémjelezett kereszténydemokrata néppártban. Az atomerőműveket kikapcsolják, csúnya napelemeket szerelnek fel a tetőkre, a mezőkre, a gyerekeket napközi otthonba küldik. Nincs többé kötelező hadviselés a fiatal férfiak számára. Már nyilvánosan szerethetik a polgárok a saját nemükhöz tartozókat, sőt házassági kapcsolatban is élhetnek. Nincs többé kötelező templomba járás, viszont a muzulmánok is a német nép nagy családjához tartozhatnak.
Néhányan egyenesen úgy tekintenek a Merkel-féle CDU-ra, mint ahol anything goes (bármi lehetséges). Valóban veszélyt jelent Merkel látszólagos karakter- és arculatnélkülisége a pártjára? Vagy talán éppen ő a katalizátora a CDU-nak, amely mindig is pluralista és ideológiaellenes volt, és a pragmatikus politizálási stílust követte?

Ezekre a kérdésekre is választ kapnak a könyv olvasói, köztük mindazok, akik pártpolitikával, pártszervezéssel, politikai kampány tervezésével és alapvető néppártelméleti kérdésekkel foglalkoznak.
Emellett izgalmas, sztorizó, nagyszerű olvasmány ez az alapos munka.