Réti György 1938-ban született. Diplomata, történész és közíró. A Moszkvai Diplomáciai Egyetem olasz szakának elvégzése után 1961-1999 között a magyar Külügyminisztérium munkatársa. Külföldi szolgálati helyei: Peking, Saigon, Tirana és Róma. Találónak érzi a Vlagyimir Sztrocskov orosz költő róla írt jellemzését (Mészöly Dezső átköltésében): "a diplomaták között nyíltszívű eretnek". A Külügyminisztériumból történt távozása után hat év alatt hét könyvet jelentetett meg. Büszke arra, hogy 2003-ban lefordította és Júlia, az élő legenda címmel publikálta Marcello Venturi regényét, amelyet a kiváló olasz író az ő egykori olasz nyelvtanárnőjéről írt.

Fontosabb művei: Albánia külpolitikája (kandidátusi disszertáció, 1985); A magyar-olasz kapcsolatok kétnyelvű képes krónikája (Róma, 1997 és 2002); Budapest, Róma, Berlin árnyékában (1998, 2003-ban angolul); Albánia sorsfordulói (Bp., 2000); Hogyan kaptuk vissza Észak-Erdélyt 1940-ben? (Bp., 2000); A Palazzo Chigi és Magyarország I. (Bp., 2003); Egy magyar italianista örömei és haragvásai (kézirat, 2004).