A Német Szövetségi Köztársaság alapítói: Konrad Adenauer és Carlo Schmid kétségbe vonták, hogy az új állam sokáig fennmaradhat. Egységes államukat féltve, a nyugatnémetek csak vonakodva, amerikai sürgetésre járultak hozzá az önálló állam alapításához. Az 1949-ben parancsra megalakuló állammal azonban egyértelmű sikertörténet kezdődött: Konrad Adenauer kancellársága alatt kivívta szuverenitását és integrálódott a Nyugatba, Willy Brandt kancellár elfogadtatta a németekkel a vereséggel járó áldozatokat, s kibékítette az országot Kelettel, Helmut Kohl pedig egyesítette az 1949-ben természetellenesen megosztott országot. Minden kancellára hozzáadott valamit az ország fejlődéséhez, s igényt tartott az önrendelkezésre és az egyesítésre.
Az NSZK szuverén módon leküzdte az 1970-80-as évek olajválságát, a RAF-terrorizmust és a német egyesítés problémáit, s virágzó exportgazdasággal rendelkező, tekintélyes, 82 milliós középhatalom született. A legjobb állam, amelyet eddig a németek létrehoztak. Amikor 1989 novemberében ledőlt a berlini fal, a keletnémetek vonakodás nélkül a csatlakozás mellett döntöttek. Brandt szavaival: Most összenő, ami összetartozik. 1990-ben a németek nemzeti kérdése megoldódott.
S vele megkezdődött Európa egyesítése is.