Klement János Mihály a Rákóczi-szabadságharc diplomatájaként tűnt fel az európai politika színpadán. Besztercebányán, majd Odera-Frankfurtban tanult, nyelveket tudott, jogi ismereteket szerzett, és fiatalon került Rákóczi szolgálatába. Előbb a porosz udvarhoz küldetett, majd Marlborough hercegnél jelentkezett, s végül részt vett a spanyol örökösödési háborút befejező utrechti béketárgyalásokon. A fejedelem útmutatásainak megfelelően állította össze legjelesebb iratát, Az Erdélyi Fejedelemség jogainak levezetését. Bár az angol és holland diplomaták felfigyeltek javaslataira, az önálló Erdély itt szóba sem került. Ausztria és Franciaország Rastattban kötötték meg a békét, és Klement ekkor irataival együtt átállt a császár oldalára. Rövid ideig Bécsben tartózkodott, ahol igyekezett megismerni az udvart és pártjait. Miután nem vették igénybe szolgálatait, Brüsszelbe ment, ahol a francia követnek bemutatta emlékiratát a bécsi udvarról, és bizonyítani akarta, hogy Savoyai Jenő az Orléans-i herceg ellen lép fel. Pénzt kapott, de rövidesen kiderült, hogy egyes írásai hamisítványok. Drezdába és Berlinbe ment, és a XVIII. század elejének egyik nagyhírű intrikáját robbantotta ki. Azt állította, hogy Savoyai Jenő és Flemming a porosz király megbuktatására törekedtek. A király kezdetben hitt neki, de a kihallgatások során kiderült, hogy állításai hamisak. 1720-ban Berlinben kivégezték.