A múlt század közepe táján aligha volt rettegettebb és gyűlöltebb intézmény Magyarországon, mint az Államvédelmi Hatóság - köznapi rövidítéssel ÁVH, korábban AVO. A Rákosi Mátyás által irányított kommunista egyeduralom időszakában alig volt család e honban, melynek egyik avagy másik tagja ne szerzett volna közvetlen és keserves tapasztalatokat a szerv tevékenységéről. Azt azonban egészen a közelmúltunkig alig lehetett tudni, hogy miként irányították, működtették a politikai rendőrséget, pontosabban a politika rendőrségét. Ennek az irányítási mechanizmusnak a mindennapjaiba engednek bepillantást a kiadvány dokumentumai. A Belügyminisztérium Kollégiumának iratai csak Rákosi Mátyás regnálásának második feléről, az 1953-1956 közötti időszakból maradtak fenn sértetlenül, illetve hiányok nélkül. Ennek alapján - szűkebb szakmai közelítésben - csak a jelzett évkörökre vonatkozóan van mód időtálló megállapításokat tenni. De arról nincs szó, hogy a dokumentumok által határolt időkör előtt, illetve után a politika rendőrsége alapvetően másként működött volna. A Hatóság hivatalos elnevezése időnként módosult ugyan, de funkciója alapvetően nem változott. Feladata a társadalom rettegésben tartása, megfigyelése, akár a leghétköznapibb alattvalói megnyilvánulások fürkészése volt. A leírások abba engednek bepillantást, hogy a fent említett kopószerep különféle változatait a minisztériumi, illetve pártvezetés milyen "rendezői instrukciói" alapján játszották a represszió hétköznapi színpadain, illetve - a meghurcoltak oldaláról nézve - kínpadjain.