Ladányi ​János kutatási területe az egyenlőtlenség problémája az oktatásban, a hátrányos helyzetű csoportok egyenlőtlenségének térbeli megjelenése, különös tekintettel a szociális és etnikai csoportok szegregációjára és a leszakadás kérdésére. Jelen kötet a szerző egyik korábbi tanulmánykötetének, a Szociális és etnikai konfliktusok című kiadványnak (Budapest, Új Mandátum Kiadó, 2005) a bővített kiadása. Utóbbi csak az 1987 és 2005 közötti tanulmányokat gyűjtötte egybe, jelen kötetben megtalálhatjuk az 1974–1987 és a 2005–2010 közötti időszak írásait is. A kötet a szerző önállóan és szerzőtársaival, mindenekelőtt Szelényi Ivánnal, továbbá Csanádi Gáborral, Csepeli Györggyel, Liskó Ilonával és Gerő Zsuzsával közösen írt fontosabb cikkeit és tanulmányait adja közre. Olyan időszak ez, amelyben a gyors ütemű, gyökeres változások igen gyakran nehézzé tették az alapos vizsgálódást és a biztonságos eligazodást. A közölt írások terjedelme és műfaja jól tükrözi ennek az átmeneti korszaknak a képlékenységét; a kötetben tüzetes kutatómunkán alapuló, terjedelmes társadalomelemzések váltakoznak újságcikk terjedelmű, politikai érdeklődésre is igényt tartó írásokkal. Olvashatunk az újraelosztás rendszerének zavarairól, az iskola és az értelmiség helyzetéről a változó stratifikációs térben, a társadalmi egyenlőtlenségek térbeli leképeződéséről, a posztkommunista átmenet szociális hatásairól, a romák helyzetéről, az új szociáldemokrácia lehetőségeiről és korlátairól, valamint a válság és a szociálpolitika viszonyáról is. A kötet függelékében a szerző polgárjogi írásait találhatjuk. Szakkönyvtárak számára ajánlott mű.