"Bevallom, ha végigtekintek - akár az ókori, akár a jelenkori - történelmen, arra a következtetésre jutok, hogy a főnökök és az államok ellen szóló nézetek jócskán megalapozottak. Ámde az is nyilvánvalónak tűnik számomra, hogy várni a csodát, hogy ez a sok millió ember képes lesz majd magától harmóniában és békében együtt élni, mindenfajta kollektív vezetés és bizonyos kényszer nélkül, ami korlátozza a legdestruktívabbak vagy a legimbecillisebbek szabadságát (akik általában ugyanazok), hát, ez nem igazán tűnik összeegyeztethetőnek mindazzal, amik mi, emberek voltunk, vagyunk..., és még azzal sem, ami majd valószínűleg lehet belőlünk. Úgyhogy elkerülhetetlennek tartok bizonyos parancsot, de nem bármilyen fajta parancsot; bizonyos főnököket, de nem bármilyen fajta főnököt; némelyik kormányt, de nem bármelyik kormányt. Így aztán, mit is mondhatnék, visszakanyarodtunk a kérdés kiindulópontjához, mármint ahhoz, ami a politika terén foglalkoztat bennünket: kinek kell engedelmeskednünk? Miben kell engedelmeskednünk? Meddig kell elmennünk az engedelmességben, és még azon is túl? És természetesen hogy mikor, miért és hogyan kell fellázadnunk." A szerző