Attila, „Isten ostora”, az ötödik századi Nyugat (és a bizánci Kelet) réme, kegyetlen gyilkos, kulturális értékek pusztítója vagy elrablója – illetve nagy hun király, bölcs birodalomépítő, a magyar ősiségnek is fényes alakja, „Mars kardjának” birtokosa. Hogy hogyan látjuk, attól függ, hogy a nyugat-európai hagyományt vagy a mi mondáinkat, Gárdonyi- és Jókai-olvasmányélményeinket tartjuk-e szem előtt. Ám hogy ki volt ő, és mit vitt véghez valójában, arról korabeli és nem sokkal későbbi források is vallanak – csak tudni kell faggatni őket. Arról pedig, hogy hogyan halt meg, szinte halála percétől ellentmondásos híresztelések keringenek. Michael A. Babcock amerikai Attila-szakértő ez utóbbit vetette alapos vizsgálat alá. A fiatal germanista történész lélegzet-elállítóan izgalmas filológiai nyomozáson vezet végig bennünket, a művelt átlagolvasó számára is közel hozva a kutatói aprómunka szépségeit és érdekességeit. Részletesen szemügyre véve a korabeli és későbbi tudósításokat, utalástöredékeket, rámutatva ellentmondásaikra, néha tendenciózusságukra, kibontva születésük szélesebb kontextusát, szórakoztatóan ábrázolva a történelmi körülményeket, lépésről lépésre kalauzol el bennünket a véleménye szerinti egyetlen lehetséges következtetéshez: mi is történt Attilával azon a bizonyos végzetes éjszakán? Az olvasó mintegy belülről ismeri meg egy tudós szakma minden csínját-bínját, és rengeteg tudnivalóval lesz gazdagabb egy színes korról.