Kiss Bálint (1772-1853) református esperes 1839-ben jelentette meg a Magyar régiségek című munkáját, melyben már a kor tudományos szintjén értékelte a környékben talált „ásatag régiségek" és emberi csontereklyék jelentőségét. Itteni leletekből rekonstruálta honfoglaló elődeink viseletét, melyet fia, ifj. Kiss Bálint (1802-1868), a Magyar Nemzeti Múzeum Képtárának első őre, festőművész és grafikus örökített meg kőrajzolatában.
A szerző foglalkozik a magyarok őshazájának kérdésével, az ősvallással, a nyelv eredetével, a hunokkal és még számtalan magyarságot érintő témával.