A XX. századi magyar történettudomány elfeledett munkáit bemutató sorozat kötete a svájci emigrációban elhunyt kiváló középkorkutató első összefoglaló munkáját tartalmazza, mely eredetileg 1928-ban jelent meg, s gyakorlatilag hozzáférhetetlen. A kötet részletesen elemzi a honfoglaló, majd megtelepülő magyar törzsek külpolitikai aktivitását, majd pedig a megszülető és megerősödő magyar állam nemzetközi kapcsolatait.

Dolgozatom a magyarság mai hazájában eltöltött három évszázados életének külpolitikai vonatkozásait iparkodik a teljes forrás és irodalmi anyag felhasználásával szintézisbe foglalni.


Az újabb történeti kutatás kétségtelenné tette, hogy a honfoglalást megelőző és közvetlenül követő hadjáratok a magyarság tudatos nyugatra törekvésének kifejezői. A keleti ellenség támadásának kitéve, a 896 és 900 között birtokba vett új szállásföldet sem tekinthették végleges hazájuknak, hanem kalandozások révén a továbbköltözés lehetőségét keresték. A mai Magyarország területén vívott honfoglalás előtti harcaiban a magyarság csakis a Dunavidék politikai-etnikai viszonyait ismerhette meg, a távolabbi nyugaton és délnyugaton elterülő államok erejéről, ellenállóképességéről biztos tudomása aligha lehetett.