„… Ha az ikonokat gipszalappal akarod ellátni és azok nagyok vagy számosak, főzz ki állatbőröket, hogy friss enyvet nyerj belőlük, ahogy megmagyaráztuk, mert a régi enyv megsavanyodik, ha az alapok elkészítése sok időt vesz igénybe. De ha sietsz és csak a képről van szó, járj el a következő módon. Törj száraz enyvet apró darabokra, áztasd be éjszakára vízbe, hűvös helyen, hogy az enyv meg ne romoljon, aztán forrald föl és keverd egy darab fával, míg meg nem olvadt. Végy belőle annyit, amennyi a képeidhez szükséges és hígítsd föl egy kis vízzel. Vond be a képet vékony enyvréteggel, de vigyázz, hogy ne csillogjon és ne képezzen hólyagokat, hanem teljesen beszívódjék a deszkába. Ha a nap süt, tedd ki sugarainak ezt az első réteget, hogy a nedvesség kipárologjon belőle; utóbb már nem szabad a deszkát a napnak kitenni, mert a gipsz megvetemednék. Ha a táblák megszáradtak, keverj gipszet és jó enyvet olyan mennyiségben össze, hogy három-négy réteghez elég legyen. Próbáld ki ezt a keveréket először egy kis deszkán és ha a gipsz kemény, akkor tölts hozzá meleg vizet, hogy megpuhuljon, de ha lágy, akkor tégy még enyvet hozzá, míg el nem éri azt a fokot, hogy megfelel. Vond be a képet két-három réteggel; a negyedik rétegnél tégy hozzá pezerit és igen kevés szappant, ismételd ezt az eljárást néhányszor és azután készen vagy. Vigyázz, hogy ne siesd el a dolgot és hogy a gyorsaság kedvéért ne rakd föl a gipszet vastag rétegben, mert ha azután csiszolni akarod az első réteg elválik a másodiktól és a kép síkja egyenetlen lesz. Rakd föl tehát a gipszet több vékony rétegben, hogy jó gipszalapot nyerj. Ha jó az idő és attól félsz, hogy a gipsz megtalál repedni, készíts erős enyvet, szitáld meg és tartsd hűvös helyen, ha pedig gipszelni akarsz, keverj kellő mennyiségű gipszet hozzá, tégy így a második rétegnél is és így tovább, míg készen nem vagy. Így nem reped meg, míg ha az enyv sokáig együtt van a gipsszel, megromlik. Azután lecsiszolod, megfested és megaranyozod a képet … ”
Dionisziosz