A hatvanas években bontakozó ifjakban a másság és a korszerűség iránti igény az önértékelés fontos ismérve lett, s az önszerveződés megkerülhetetlenségének a felismerését hozta magával. Ennek a rálátásnak a jegyében jött létre 1967-ben a javarészt szabadkai tagokból verbuválódott és a város határában működő Csurgói Ifjúsági Művésztelep. (... ) Megalakításának körülményeit nem befolyásolták felsőbb intézményi tényezők, az inkább csak nyaranta aktív kolónia önkezdeményezésből és nagyrészt önerőből tartotta fenn magát. Baráti, kollektivista elhatározás hívta életre, amely mögött nemzedéki összefogás állt. (... ) A közösségnek nem volt kidolgozott, egyöntetűen megfogalmazható alkotói programja, avagy egységes művészetfilozófiai vezérfonala. A tagokat nem meghatározott poétikai vagy ideológiai célok kovácsolták egybe, hanem - leegyszerűsítve - az alkotás és a barátkozás szeretete. Szombathy Bálint

Régi vágya valósul meg ezzel a kötettel a csurgói művésztelep tagjainak. Vezetőjük, a 2006-ban elhunyt Torok Sándor így fogalmazott a harmincadik évfordulójukon: "Harminc év távlatából méltón állíthatjuk, hogy a csurgói művésztelep jelentős értékekkel gazdagította képzőművészeti kultúránkat, s hogy ennek művészettörténeti feldolgozása megérdemelne egy monográfiát," Húsz év múltán, íme, megszületett valami ehhez hasonló. Nemcsak az ő örömükre, hanem reményeink szerint mindannyiunk épülésére. Farkas Zsuzsa