A reneszánsz közepén és az azt közvetlenül követő időszakban a különféle kulturális terekben élő, többféle mentalitású európai népesség nem azonos módon viszonyult a rózsákhoz és a rózsákhoz bőséges változatossággal kötődő jelképekhez. Az élettudományok (az orvosláshoz kötődő gyógyszerészet és a lassan kialakuló botanika) a növényt tudományos vizsgálatok tárgyául választotta, a tájkertészet számára azonban a növény idegen maradt. A rózsa szó miként a vele megnevezett virág a középkorra jellemző enciklopédikus módon egységbe fogja az értékesnek tudott, erkölcsileg értékes tartalmú dolgokat, eszméket, érzéseket.