Tajvanra először gazdasági teljesítményei miatt figyelt fel a világ, amelyek a négy ázsiai kis tigris" (Dél-Korea, Hongkong, Szingapúr, Tajvan) sorába emelték az országot. Az 19601970-es években meginduló gazdasági modernizáció és prosperitás eredményeként Tajvan ma a világ legnagyobb kereskedő nemzetei között a 15. helyen áll, a világ informatikai technológiájának közel 60 százalékát szállítja. A neves szerző Tajvan történetének megírására vállalkozott. Mégpedig a kezdetektől, amikor a sziget még vad, jórészt fejvadász bennszülött törzsek lakhelye volt, a kínaiak fokozatos betélepedésén át a Kínái Birodalomba történő betagozódásáig, majdegy sok szempontból sajátos és egyre önállóbb fejlődési út végigkövétéséig. Tajvan eredményeit állandó japán és kínai fenyegetés közepette érte el, amely rákényszerítette egy nagy létszámú és erős hadsereg fenntartására. A tajvani modell sokkal hatékonyabban és eredményesebben működött, mint a Mao alatti kommunista rendszer. Ez a fejlődés fokozatos és egyenletes volt, nem jellemezték azok a hatalmas nekirugaszkodások, ugrások, majd a katasztrofális visszaesések, mint a szárazföldi Kínáét. Ugyanakkor a történelem során a szigetország fejlődésében most jutott el odáig, hogy először kormányozzák olyanok, akik valóban Tajvant tekintik hazájuknak.