Bármily furcsa is, a felnőttképzés nemzetközi összehasonlításának célja a hazai gyakorlat jobb megértése, fejlesztési lehetőségeinek feltárása. Mások eredményeit nézve azonban csak az azonosságokat, hasonlóságokat és különbségeket előidéző okok vizsgálatával válnak érthetővé az eredményességhez vezető eljárások. A könyv az ilyen vizsgálatokhoz ad alapot a "komparatisztika" elméleti és módszertani követelményei alapján.
Bevezetőjében szól e sajátosságokról, ezután bemutatja azokat a külföldi hatásokat, amelyek történelme során érték a magyarországi felnőttképzést, így jelenik meg lapjain az angol mintát követő szabadegyetem, a dán hatásra születő népfőiskola, a német felnőttképzés és a szovjet-orosz „kulturális forradalom” befolyása, majd néhány kezdeményezés a francia szociokulturális animáció, a svéd és finn tanulókör, az amerikai közösségfejlesztés hatására. Közben érthető lesz, hogy ezek a külföldi példák mennyire tudtak meghonosodni nálunk, vagy miért nem váltak részévé mégsem gyakorlatunknak. A könyv ezután a pedagógia és az andragógia sajátosságait hasonlítja össze.
A következő fejezet részletesen ismerteti a felnőttképzés európai és amerikai irányzatait a felvilágosodástól napjainkig. Ez a rész már csak részben érinti a hazai gyakorlatot, célja elsősorban a látókör tágítása a külföldi szakirodalom alapján. Hasonló célt szolgál a könyv ott is, ahol a felnőttképzés világkonferenciáit mutatja be 1949-től 1997-ig, érzékeltetve, hogy eredményes nemzetközi együttműködés ilyen tájékozottság nélkül lehetetlen.
A kiadvány zárófejezete önellenőrző kérdéseket ad azok számára, akik az egyetemen andragógia szakos tanulmányaik közben foglalkoznak ezzel a tárgykörrel. Ám a könyv ajánlható mindazoknak, akik a felnőttképzés nemzetközi összefüggései iránt érdeklődnek.