A 2010-es évek elejétől a magyar iskolarendszer egyik központi problémája, az oktatási szegregáció ügye alig kap figyelmet, miközben a szegregált iskolák aránya folyamatosan nő. E könyv célja egyrészről az, hogy napirenden tartsa a témát, és felhívja a figyelmet arra, hogy az egyre erősödő szegregáció mérsékléséhez sürgős intézkedésekre van szükség; másrészről konkrét javaslatok megfogalmazásával, példák közreadásával kíván hozzájárulni a megoldáshoz. Eddig nem jelent meg a hazai oktatási szegregáció jelenségkörét átfogóan feldolgozó tanulmánykötet, e hiány orvoslása ugyancsak kiemelt cél volt. Ennek érdekében - a témában érintett hazai kutatóközösség széles körét bevonva - korábban még nem olvasható tanulmányok, és az utóbbi években már publikált releváns írások egyaránt helyet kaptak a kötetben. A könyv főcíme (Én vétkem) több utalást is magában foglal. Mindenekelőtt azt kívánja kifejezni, hogy bár a rendszerszintű folyamatok esetében az egyéni felelősség háttérbe szorul, nem hagyhatjuk kiaknázatlanul a személyes lehetőségeinket. A cím szándékosan kínál asszociációs lehetőséget az egyházi iskolákkal összefüggésben, hiszen a kötet több fejezete tárgyalja, miként erősítik fel az egyházi fenntartású iskolák az oktatási szegregációt. Ugyancsak utal a kötet címe Erdős Virág azonos című versére, ami akár az oktatási esélyegyenlőtlenség problémájának és következményeinek leírásaként is értelmezhető.