Ha Rómáról és a punokról esik szó, mindig Hannibál neve merül fel elsőnek. Karthágó legnagyobb győzelme és legsúlyosabb veresége egyaránt az ő nevéhez fűződik. Ő volt az, aki harcra idomított elefántjaival átkelt a járhatatlan Alpokon, aki a cannaei csata után egy percig a kezében tartotta a világ sorsát, és akinek a közeledtére a rettenthetetlen rómaiak rémülten kiáltottak fel: Hannibal ante portas! Szállóige vált belőle. Hannibál végül is alulmaradt, nem is győzhetett egy olyan szervezett államhatalommal szemben, mint amilyen Róma volt. A történelem mégis a legyőzöttnek nyújtotta a pálmát. Az ő életútja és katonai zsenialitása világította be a korszakot, amikor Róma arra készülődött, hogy uralma alá hajtsa a földközi-tengeri népeket. Hannibálban még egyszer utoljára testet öltött egy pusztulásra ítélt világ nagysága. Ebből a világból talán megértünk valamit, ha mi is Mariusként eltűnődünk Karthágó romjain. A könyv regényes formában, de történelmi tényekre támaszkodva mutatja be Hannibál halhatatlan alakját, reménytelen, mégis dicsőséges harcait.