A kötetben olvasható nyolc tanításban Szvámí Rama az emberre háruló leglényegesebb felelősségnek, önmaga megértésének távlatait mutatja meg. A karmát, vagyis a cselekvés és a létezés működését több szálból sodort kötél jelképezi, ami a szenvedés szorításában tartja és számos újjászületésbe kényszeríti az ént. A karma kötelének szálait a cselekedetek, a gondolatok, a vágyak és a személyiségnek az öntudatlan elme mélységeiben megbúvó, rejtett hajlamai alkotják. A karma ezen alkotóelemeinek a hatása abban áll, hogy az elcsöndesülés keresése közepette az állandó háborgás és a kifelé-irányultság állapotában tartják az elmét. Ennek eredményeképpen az elmét rabul ejtik a tárgyak, az eszmék, a képzelgések és az örömök, amelyek egymással versengve igyekeznek magukra vonni a figyelmét. Mindaddig, amíg az elme ebben a szétszórt és csapongó állapotban van, nem remélhető a karma kötelékeinek eloldása. A könyv lapjain Szvámídzsi a karma és a tudat működését elemzi, hogy érzékeltesse azt az önismerethez vezető utat, amelyet valamennyi tanítványnak meg kell tennie ahhoz, hogy kiszabadítsa magát a fogságból. A karma kötelét mi magunk fonjuk. A mában tapasztaltak annak az eredményei, amit a múltunkban teremtettünk. Ugyanígy: ma alapozzuk meg a jövőnket. A jövendő kialakításához nyújtott segítség jelenti a fölszabadulást mindazok számára, akik törekednek a könyvben megfogalmazott Igazság és szabadság elérésére.