A szabadkőművesség vállalta magára a reformált bölcseletnek propagandát nyitni, az elnyomott néposztályokat méltánytalan és lealázó helyzetöknek ismeretére juttatni és abból kiszabadítani. Csakhogy ezen czéljának elérésére nagyon helytelen módot használt. Miután a népek ezen felszabadulásának természetes akadályai voltak a zsarnok fejedelmi trónok, s a trónoknak hű támasza az egyház, mely engedelmességet parancsol az alattvalóknak s tiltja a lázadást: feltétlen irtó háborút üzent úgy az összes trónoknak, mint magának az egyháznak. Elkeseredett gyűlölettel és vaskitartással küzdöttek a trón és az oltár ellen, erőszakkal kívánták elérni, amit sokkal biztosabban megvalósítottak volna, ha csupán a szellemi fejlődés előmozdításával küzdenek, s így hatottak volna a társadalomra.