Heltainé Nagy Erzsébet korábbi stilisztikai elemzéseiben igazolta, hogy Sinka István lírájában, balladáiban és sorsverseiben a legfőbb szövegszervező, formateremtő elv az ismétlés-ismétlődés által teremtett alakzatok köré rendezhető, amelyek a nyelvi-stilisztikai eszközök valamennyi rétegében, a versek grammatikai, szemantikai és pragmatikai szintjén egyaránt megragadhatóak.