A kötet kifejezetten hiánypótló munka a magyar nyelvtudományban: a magyar szólás- és közmondáskutatásnak már régi adóssága egy ilyen jellegű összefoglalás. A könyv főként leíró szempontból közelít a frazeológiai egységekhez: bemutatja bonyolult nyelvrendszerbeli helyüket, és behatóan elemzi meghatározásuk nehézségeit. Elvégzi több szempontú osztályozásukat is, részletesen körbejárva az ezzel kapcsolatos problémákat. Az osztályozás során – a frazeológiában betöltött súlyuknak megfelelően – különálló fejezetet szentel a közmondásoknak. Önálló fejezet foglalkozik a frazeológiai egységek jelentésviszonyaival, illetve a frazeológiai egységek szövegbeli felhasználásának kérdéseivel, szövegbe épülésük módozataival. Ennek során kitűnő példákat láthatunk a kifejezések átalakításának, elferdítésének – egyes szövegfajtákban, így reklámszlogenekben vagy viccekben oly gyakori – lehetőségeire és típusaira is. Két fejezet némiképp elméletibb vonatkozású a több