sorozat:Az alakzatok világa tantárgy:Nyelvtudomány évfolyam:Egyéb A tanulmány az ismétlés gondolatalakzatainak értelmező elemzésére tesz kísérletet Márai Sándor első, 1943--1944-es diáriuma és az utolsó, 1984--1989-es naplója alapján. A szerző az elsődlegesen retorikai szempontú vizsgálatot kognitív, pragmatikai elméleti keretben, a hozzá tartozó kategória-rendszer alkalmazásával végzi, s a stílust mint a szövegre jellemző megformáltságot és értelemösszetevőt a szerkezeti lehetőségek felől, a szövegszintű alakzatok tartományában ragadja meg. Az értekezés az ismétlésszerkezetek szerveződésével, a belső forma funkcióinak feltárásával, a megformáltságból adódó stílustulajdonítási lehetőségekkel, valamint a formák gondolkodásbeli, szemléleti hátterének feltárásával foglalkozik. A két napló szembesítő vizsgálatából az olvasó választ kaphat arra is, volt-e Mária diáriumaiban az alkotói pályát meghatározó alakzat, változott-e és milyen mértékben az alakzatok felépítés- és kapcsolásmódja.