A térbeli irányok közötti tájékozódás fontos részét képezi mindennapi életünknek, és természetes, hogy ezek a nyelvben is jelen vannak. Kutatásom célja a mindennapi térbeli tájékozódás szempontjából oly fontos vertikális dimenzió egy szeletének a vizsgálata volt: milyen körülmények között használjuk konkrét mozgások kifejezésére a fel, le és alá igekötőket, mi a valóságalapja az igekötős igéket tartalmazó átvitt értelmű kifejezéseknek, és a kései ómagyar kortól a napjainkig milyen változásokon mentek keresztül a kiválasztott igekötők. A vizsgálat alapjául szolgáló gazdag adatanyag lehetővé tette, hogy minél árnyaltabb képet nyújthassak a fel, le és alá használatáról.