Hogyan működik az a gazdasági rend, amelyet "piacgazdaságnak" vagy "kapitalizmusnak" szokás nevezni?* Mik a lényegi mechanizmusai? Hogyan állnak össze ezek a mechanizmusok káosz helyett renddé? Miben áll a rendszer sikere vagy kudarca? E könyv célja, hogy friss szemlélettel próbáljon meg válaszolni a közgazdaságtannak ezekre az alapkérdéseire. Általános válaszokat keressen rájuk, de a kapott válaszokat arra is felhasználja, hogy értelmezze és értékelje a magyar piacgazdaság néhány alapvető jelenségét három évtizeddel annak formális bevezetése után.
A friss szemlélet kialakításához fel kell törni bizonyos megcsontosodott elképzeléseket, amelyek a kapitalizmusról szóló legkülönfélébb elméletek közös alapját képezik. Az egyik széles körben osztott gondolat, hogy az egyéni viselkedést a gazdasági életben alapvetően a szűk önérdek követése jellemzi. Egy másik, az elsővel összefonódó elképzelés, hogy az egyének közötti alapvető viszonyt, interakciót a verseny jelenti.

* A piacgazdaság legsajátosabb, központi jelentőségű interakciója... nem a verseny, hanem az együttműködés. A piaci verseny fontos, de logikailag másodlagos jelenségét is ebből kiindulva érthetjük meg: az nem más, mint az együttműködési ajánlatok versenye. A vonatkozó egyéni viselkedés legsajátosabb jellemzője pedig a (szigorú) kölcsönösség, és nem - az itt is, mint sok más közegben jelenlévő - önérdekkövetés.

Mike Károly (1977) közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, a Hétfa Kutatóintézet külső tudományos munkatársa. Doktori címét 2010-ben szerezte, 2014-17 között az MTA Bolyai ösztöndíjasa. Az intézményi közgazdaságtan és a vállalkozói gazdaság témakörében tanulmányai vezető nemzetközi és hazai tudományos folyóiratokban jelentek meg.