Sven Regener úgy szereti Nyugat-Berlint és Kreuzberget, ahogy Woody-Allen New Yorkot és Manhattant, vagy Bohumil Hrabal Prágát és az Örökkévalóság gátját. Humora is az említett szerzőkével rokon. 2001-ben robbant be a német irodalmi életbe Herr Lehmann című önéletrajzi ihletésű regényével, egy kallódó harmincas hippi nyugat-berlini kalandjaival a fal leomlása előtti „hősidőkből”. A cselekmény és a miliő Regener fiatalkori nyugat-berlini élményeiben gyökerezik. A szerző nagyszerű ismerője ennek a szabad, életörömtől, humortól és lázadástól fűtött, színes és különleges szubkultúrának a berlini fal árnyékában, ahol a nyugatnémet fiatalok több generációja azért telepedett le, mert el akarta kerülni a katonaságot és elege lett a nyugati fogyasztói társadalomból. Kocsmafilozófusok és hétköznapi komédiások tarka világa ez – a kelet-európai olvasó ráismerhet hrabali ízekre. A regény 2002-ben elnyerte a Corine (a bajor könyvkereskedők nemzetközi irodalmi elismerése) legjobb első kötetes szerzőnek járó díját és kb. egymillió eladott példánnyal a széles közönség körében is nagy sikert aratott, a fiatal német értelmiségiek kultuszkönyvévé vált az utóbbi években