"A szenvedély trilógiája" még Goethe mércéjével is rendkívüli vers, az idős költő utolsó fellángolásának tanúsága, sok gyönyörű szerelmi költeménye közül az egyik legcsodálatosabb. Goethe ráadásul máig amolyan "celeb"-je a német (és nem mellesleg az egyetemes európai) kultúrának: ahogyan a kortársak figyelték árgus szemmel minden megnyilvánulását, úgy a magukra adó kései pályatársak sem mehetnek el mellette szó nélkül. Martin Walser, akinek sokoldalú, izgalmas, nemegyszer heves vitákat kavaró könyveiből jó néhányat kézbe vehetett már a magyar közönség, nem kivétel a szabály alól: régóta kacérkodik Goethével. Előadást, esszét, színdarabot szentelt már neki, mire elérkezettnek látta az időt, hogy Thomas Mann Lotte Weimarban-jának hagyományát idézve megírja "az öreg Werther szenvedései"-t.

Marienbadban érjük a költőfejedelmet 1823. július 11-én délután öt órakor a promenádon, ahol szemébe néz a tizenkilenc esztendős Ulrike von Lewetzow-nak…