FÜLSZÖVEG
Volt egyszer egy város a Kárpátok tövében. Kolházának hívták. De elpusztult. Lesöpörte a föld színéről a zabolátlan emberi ostobaság: egy pogrom, amely mindenkire lesújtott, őrjöngő támadóra és védtelen prédára egyaránt. A város sorsáról egyetlen ember tud, a pogrom egyetlen túlélője, Ázríl. Csakhogy nem beszélhet. Ugyanis a város zsidó közösségének szent őrültje - aki föláldozta volna életét hitsorsosaiért, de hiába - a pogrom kitörése előtt megeskette népét, hogy soha meg nem említik végzetüket, mondván, az emlékezés, a hírmondás csak örökkévalóvá teszi a zsidóság szenvedését, és egyszer már legyen vége.
Ázríl, a túlélő élete azzal telik, hogy keres valakit, aki fölmenti esküje alól, de ilyet nem talál, csak egy öngyilkosjelöltet. Neki mondja el Kolháza teljes történetét, mert rádöbben, hogy egy nép addig él, amíg ismeri, vállalja és elbeszéli sorsát. Elie Wiesel 1928-ban született Máramarosszigeten. Tizenhat éves korában családjával együtt Buchenwaldba deoportálták. Rokonságából egyedül ő maradt meg. 1986-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki. Az eskü az első magyar nyelven kiadott könyve.