A Nyolcak művészcsoport Budapesten született és itt tevékenykedett. Első kiállítását l909 decemberében rendezte, de a Nyolcak nevet csak 1911-ben vette fel. Tagjai voltak: Berény Róbert, Czóbel Béla, Czigány Dezső, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos. 1911-ben mint csatlakozók velük együtt kiállítottak még: Lesznai Anna, Fémes Beck Vilmos, Vedres Márk.
A Nyolcak tudatosan szembefordultak az akadémizmussal, a műcsarnoki festészettel, hogy új értékeket tekintsenek mérvadónak: elsősorban Cézanne és Matisse művészetét, az olaszországi reneszánsz mestereket és a korabeli osztrák, valamint a korábbi német alkotókat is. Törekvéseiket a hazai radikális szemléletű polgári értelmiség legjobbjai támogatták. Kapcsolatban, barátságban voltak olyan alkotó egyéniségekkel, mint Ady Endre, Bartók Béla,
Jászi Oszkár, Lukács György és mások. Festészetükben a korszerű európai stiláris törekvéseket a hazai forradalmi társadalomszemlélettel egyesítették. A csoport autonom társadalmi felfogást és autonom művészetet képviselt, sajátos szemléletüket 1907-1909 körül alakították ki, és 1910-1912 körül bontakoztatták ki. Nagy, reprezentatív sikeres kiállításukat a Nemzeti Szalonban 1911-ben rendezték. 1912-ben már csak négyen vesznek részt az együttes kiállításon.A korabeli kritika azonnal felfigyelt rájuk, és számos cikk jelent meg róluk amely vagy élesen támadta vagy igen nagyra értékelte művészetüket. Az első világháborút közvetlenül megelőző korszakban az érdeklődés középpontjába kerültek, hogy a későbbiekben, 1920 után, tevékenységük nagyrészt feledésbe merüljön. Csak az 1960-as években fordult megint feléjük a figyelem.