A szombathelyi Balló László (1953) egyszerre érzékeny és intellektuális karakterű verseskötetekkel jelentkezett az 1980-as években. E tulajdonságokra szüksége volt évtizedekkel későbbi Hefele-kutatásaihoz is, amelyek alapvonása azonban a szenvedély. Lebilincselte, egyszersmind szenvedélyes kutató- és elemző munkára ösztönözte őt a szombathelyi belváros építőjének egyénisége. Előbb a Vasi Szemlében adta közre a Melchior Hefele arcmását azonosító tanulmányát, majd fontos kötetben dokumentálta és elemezte a művész alig ismert bútorművészeti teljesítményét.
Mostani munkája az igazságkeresés könyve. Miután az első részben eredeti módon szól hozzá a 18. századi építőművészeti stíluskorszakok kérdésköréhez, a továbbiakban komoly szellemi apparátust mozgatva adja meg Hefelének azt, amit mások megtagadtak tőle: a bűvöletes eszterházai kastély meghatározó építészének rangját. Végül egész sor nyugat-dunántúli templom- és kastélyépületet azonosít Hefele munkájaként, így egészítve ki a mindeddig nem kellően méltatott nagy építőművész formálódó pályaképét.