"Ott állok a nagy kép mel­let, olyan közel ha­jo­lok hozzá, amennyi­re csak bírok, át az ala­csony kor­don fö­lött, z arcom szin­te sú­rol­ja a fes­té­ket. Amit írni fogok róla, abból az kö­vet­ke­zik, hogy jó fest­mény­nek tar­tom, talán azt is meg­koc­káz­tat­nám, hogy re­mek­mű."

Orosz Ist­ván épp az a mű­vész, ki úgy te­kint a múlt mű­ve­i­re, hogy ma­gá­é­vá ala­kít­ja, hogy új re­mek­mű­ve­ket al­kos­son. Ez­út­tal maga a mű­vész írja a kép­fi­lo­zó­fi­át.