Tanulmányok a művészet végéről és a művészettörténelem újrakezdéséről. A művészettörténész szerző könyvében az elmúlt néhány évtized főbb képzőművészeti jelenségeit és tendenciáit vázolja föl. A könyv tárgyának egyedülálló ismeretével és közérthető stílusával emelkedik ki a hasonló témájú írásművek közül. A szerző írja könyvéről, hogy bár a benne szereplő írások „különböző alkalomból születtek, időrendbe állítva mégis olyan benyomást kelthetnek, mintha egyetlen nagy tanulmány különböző stílusban írt fejezetei volnának. Talán azért, mert a kilencvenes évek folyamán a kortárs képzőművészet kiürülése és a tömegművészetben, illetve az elektronikus médiában való feloldódása olyan alapvető élményünkké vált, hogy a művészettörténész sem tehetett mást, mint hogy minden jelentősebb alkalommal erre a »világvége« jelenségre próbáljon magyarázatot találni. A kötetet a művészeti oktatásban résztvevő tanároknak, diákoknak ajánljuk, de érdeklődésre tarthat számot a kortárs képzőművészet szerető szélesebb olvasóközönség körében is.