A metafizika (a létről és létezőről szóló tudomány) Arisztotelész óta alaptudományként határozza meg az európai gondolkodást. Még azok is, akik tagadják létjogosultságát vagy kétségbe vonják tudományjellegét kénytelenek - ha közvetve is - a metafizikai kérdésekkel szembesülni. A metafizika - mint "első filozófia" - elkerülhetetlenül a lét végső alapja és létesítő oka felé tájékozódik s így szilárd alapot nyújthat ama vallási gondolkodásnak, mely a kinyilatkoztatásból merített hívő tudás értelmi alátámasztását keresi. Ez az igény - ha nem is mindig divatos - de maradandó. A katolikus egyház folyvást tudatában volt ennek (vö. II. János Pál pápa "Fides et ratio" c. körlevele, 1998.), s ezért a hit és ész párbeszéde során ismételten ajánlja azt a szerzőt, aki mértékadó módon és maradandóan képes volt összhangba hozni a hit és az értelem igazságait. Ő pedig nem más, mint a tizenharmadik század nagy skolasztikus gondolkodója, Aquinói Szent Tamás, aki Arisztotelész metafizikai felismeréseit az isteni kinyilatkoztatás látóhatárában értelmezte. Az egyház Szent Tamás szellemében alakította ki évszázadok során azt a keresztény filozófiai gondolkodást, melynek forrásai már az Angyali Doktort megelőzően hatékonyan jelen vannak a keresztény teológiai irodalomban. A könyv is ebben a szellemben íródott.