Császár Levente mintha egy megíratlan vagy töredékesen őrzött néphagyomány és a teremtő írói képzelet segítségével járná be a Mecsek „Zengővidékének” nagyon valóságos tájait. Nem egymagában, mert vezetője van, a bölcs remete, akit Apónak nevez. Ő az, aki meghatározója a környék életének, legyenek azok madarak, vagy sérült farkasok, üvegfúvók, vetélkedő virágok, vadászok, nyulak, erdő boszorkái. A történetek hűségesen követik az évszakok, néphagyomány szerint elnevezett hónapok múlását, egyben az írás egésze emléket állít két közelmúltban élt szerzetesnek, lelki atyának: Vácz Jenőnek és Németh Jánosnak. Ha hitoktatással foglalkoznék, ’kötelező’ olvasmánnyá és témává tenném a remete történeteit.