Részlet a könyvből:

"A cserépfazék és a vasfazék

Egy takaros konyhában állt két fazék, az egyik vasból, a másik cserépből készült. A vasfazék így szólt egy nap:
- Unom ezt az örökös ácsorgást itt a polcon. Mintha nem is lenne ránk itt szükség. Keljünk vándorútra, menjünk, lássunk legalább világot!
Megrázta a fejét a cserépfazék. - Ó, nem, cimborám, te menj csak, téged nem érhet baj, a te bőröd jóval tartósabb az enyémnél. Nekem jobb itt a konyhán, meleg biztonságban, még akkor is, ha nem főznek, s nem tartanak bennem semmit."