"Ahhoz, hogy álmunkban is tudatosak maradjunk: először mindig egy meghatározott célra vagy törekvésre kell koncentrálnunk. Időbe telhet, míg az akarat vagy a törekvésünk eléri a tudatalattit, de ha őszinte, erős és kitartó, egy idő után odaér, így automatikus tudatosság és akarat jön létre álmunkban, amely megteszi, amit kell." Srí Aurobindo

Az álmok jógikus pszichológiája az álmok természetével kapcsolatban különbséget tesz az álom és az álombéli tapasztalat között. Az ébredéskor felidézett álmok nagyrészt a tudatalatti termékei. Ezzel szemben az álombéli tapasztalatok a fizikai fölötti síkon vagy létünk belső tartományában történt események átiratai. Ezek éppen olyan valóságosak és pontosak, mint az anyagi világ és az alvás nyit kaput hozzájuk. Az álomjóga kezdeti célja, hogy a tudatalatti álmokat felváltsa az alvás során történő belső tapasztalás. Így az alvás ugyanúgy része lesz a Szádhanának vagy gyakorlásnak, mint az ébrenlét - ehhez egyre tudatosabbá kell válnunk az alvás során is. E gyakorlás legvégső célja, hogy a félig tudattalan álomállapot a jógikus pihenés állapotává váljon, amelyben tudatosságunk az ébrenléthez hasonló. Más szóval teljesen és folyamatosan tudatosak legyünk éjjel és nappal, bármikor be tudjunk lépni a lét belső világaiba, és úgy cselekedhessünk ott, miként az anyagi világban.