Domonkos ​László legújabb könyve, a Pompeji magyar hamuja egy rég elfeledett felvidéki tájegység, a hajdani Sáros vármegye múltjának és jelenének ered a nyomába. A kötet segítségével látleletet kaphatunk a vármegye már jóval Trianon előtt bekövetkezett elszlovákosodásáról, az Eperjes környéki magyarság 1918 utáni helytállásáról és elbukásáról, valamint a felvidéki táj kincseiről.
A Patrióták kiadásában megjelent könyv a jelenben játszódik: a múlt maradékainak keresgélése közben felszínre kerül a klasszikus kelet-szlovákiai sors, a még ott élő néhány magyar család élete és a magyar örökség sorsa. A könyv hiánypótló mű, ugyanis a sárosi magyarság eltűnése egyike a senki által nem ismert és máig ki nem beszélt tragédiáinknak.
A 269 oldalas, keménykötésű könyv egyik különlegessége a több tucatnyi monarchia-korabeli színes képeslap, amelyek segítségével valósággal megelevenedik a régi Felvidék. A kötetben szereplő, a Zempléni Múzeum gyűjteményéből származó archív felvételek azért is különlegesek, mert számos épület – így a legendás nagysárosi és zborói Rákóczi-kastélyok – ma már csak ezeken a képeslapokon láthatóak, mert az utódállam megsemmisítette azokat.

A kötet megszületésének alapja egy, a trianoni emlékévben megtartott utazás volt, amely során az író a Patrióták és a helybeliek segítségével bejárta az egykori Sáros vármegyét. Domonkos László rendkívül olvasmányosan és tragikuma ellenére lelket melengető módon örökítette meg találkozásainkat a Kisszeben mellett maradt utolsó magyar nemesi családdal, a Szinyei Merse-kúriát „üzemeltető” szlovák kocsmárossal vagy éppen a lengyel határszélen élő, máig magyarbarát ruszinokkal.