"A Délibábos ég alatt Szőcs Istvánnak az irodalmi sajtóban megjelent jegyzeteiből, kritikáiból, tanulmányaiból, eszmefuttatásaiból válogatott írásokat tartalmaz. Ezeket az írásokat olvasmányosság, páratlan tudás, lenyűgöző stílus és a szellemtörténeti adalékok gazdagsága jellemzik. Szőcs Istvánt mint Barabás István bukaresti újságíró megállapította kevesen szeretik, de mindenki olvassa. Kevesen veszik tőle jó néven, hogy amit gondol, azt szépítés nélkül ki is mondja, például a királyról, hogy meztelen. Ledönt bálványokat, felrúg tantételeket, kipellengérez konjunktúrazseniket. Olvassuk, mert szellemes, mert minden írásban érezhető a pamflet sistergése. Indulatokat kavar az elméleteivel (történelem, nyelvészet, építészet balett, a gabonakereskedelem hatása a művészetre stb.), irodalomtörténeti portyáival. Petőfiről, sőt rokonairól, szerelmeiről, barátairól, szomszédjairól, ellenségeiről tudósok már mindent elmondtak, de ha Szőcs Istvántól cikket kérünk róla, biztosan meglep egy alaszkai akadémikus véleményével, miszerint A puszta télen így meg úgy, majd bebizonyítja, hogy a legfrissebb budapesti kiadványnak miért nincs igaza A farkasok dala elemzésében, mivel e vers voltaképpen mezopotámiai hősi énekek tigrismotívumait idézi írja Barabás. Szőcs István művelődéstörténeti tanulmányai annyira olvasmányosak, hogy még az sem bírja abbahagyni az olvasásukat, akit különösebben nem izgatnak a művelődéstörténeti és nyelvészeti kérdések, a történelmi okfejtések.