Idegengyűlölet–világpolgárság, bezárkózás–nyitottság, befogadás–kirekesztés. Napjaink dilemmái...

Kötetünk ennek előzményeit kutatja a 20. század első felében, Magyarországon. Egy olyan korszakban, amikor a nagyvilág minden addiginál közelebb került az emberekhez és ahol a nemzetek félelme egymástól, a gyűlölet egy másik iránt és az összecsapások a legkülönfélébb csoportok között minden korábbit felülmúltak. Vajon miért nem keresték és találták meg a védekezés és az érdeklődés, nyitottság egészséges arányait?

Könyvünk 21 szerzője – a Politikatörténeti Intézet égisze alatt folyó kutatás keretén belül – a politika világa, a szellemi-kulturális élet és a társadalom szinte minden szegmensét átvilágítja, hogy megtalálja a választ a magyar történelem útvesztőjében. A külső hatások közül szóba kerül az amerikai és az olasz-német fasiszta minták behatolása és szerepe, illetve ennek ellenhatásaként az útkeresés a nemzeti öncélúság, avagy az európai humanizmus felé. A II. világháborút követő néhány év kapcsán a szerzők vizsgálják a magyarországi holokauszttal való szembesülés problematikáját, emellett a koalíciós időszak világra tekintésének művészeti és politikai kísérleteit, a napisajtó világlátásának átalakulását, valamint a hazai politikai humor nagyvilágról alkotott képét.