Mára kevesen tudják, milyen kicsin múlt, hogy 1848 őszén nem nyertük meg a szabadságharcot. Hiszen ha a gyulai Szarvas kocsma elszánt dalárainak sikerült volna elrabolniuk Radetzky marsall leányát, a Wenckheim-kastély úrnőjét, akkor a császári had nyilvánvalóan azonnal leteszi a fegyvert, már amennyiben csakugyan az öreg marsallt nevezték volna ki fővezérének. Igen ám, de mi köze volt mindehhez a szülővárosába csupán pihenni és nyugton munkálni érkező címszereplőnek? Hát a tizennyolcadik évét nemrég betöltött Ferenc Józsefnek, aki a trónra lépéstől menekülve és a szerelmet üldözve kis híján magyar honvédnek is felcsapott? És vajon Kunó megleli-e végül a nagy lelkéhez méltó boldogságot?
A népszerű drámaírópáros (Hamlear, a dán királyfiból lett brit király; Vízkereszti Gritti) csavaros fordulatokban bővelkedő vígjátékát a nemcsak sakkmesterként, de zeneszerzőként is ismert Erkel Ferenc operáinak slágerei élénkítik, a nevezetes alkalomra írott, új szövegekkel.
A kérdés na már most: kinek lehet és megengedett Ferenc Józsefet lepepizni, mit keres Erkel Ferenc egy lepusztult gyulai kocsmában, egy vidéki dalkör danászai miért akarják elrabolni Radetzky marsall unokáját. Nehezítésként rájön minderre jobbágyfelszabadítás mint olyan, és mint másmilyen. De ugorjunk egy jó nagyot! Hogyan válhat Erkel Ferenc Erkül Poirot-vá a dráma zárlatában, azaz hogyan göngyölíti ki - az önmaga által kerekített rettenetes zűrzavarból - a lényeget?
Ám mi is a lényege ennek a drámának? A humor, a mérhetetlen pimaszság - de hívjuk írói szabadságnak és bátorságnak -, amivel e két író kezeli a történelmi személyeket, a valósághoz köthető tényeket, utóbbiakat természetesen nagy nyugalommal figyelmen kívül hagyva.
Rég nevettem fel ennyiszer olvasás közben, és régen gondolkodtam el ennyiszer történelmen, történelmi szereplők létezhető magánéletén, hóbortjain, viselkedésén, őrültségein, emberi görcsein. Jut eszembe Feydeau, Ilf-Petrov. Mesteri a megszerkesztettség. Mint bármely jól megírt darabban, mindent visz a véletlen és a tévedés. A paródia, az irónia, a szarkazmus. Egész a jelenig eltartható utazás ez.
Érettségihez - magyar, történelem, zene, műnemek stb. - kötelező olvasmányként ajánlom a sok föltalált, de félretolható butaság helyére; színházaknak az ötödrangú francia vacakok és otromba mai musicalek játszása helyett frissítésül, vérátömlesztésül ezt a különös szembenézést a történelmi szembenézés lehetetlenségével.
Zalán Tibor