Ami a Fekete-szöveget annak idején népszerűvé tette: az áthallások és a politikai rendszerkritika. Maga a szerző így vall erről:
„…Mert több rétegből áll. Kifestett emberevők szaladgálnak a színen, ostobaságokat követnek el, s időnként a tegnapi vagy akár a mai helyzetre célzó utalásokat potyogtatnak a hallgató fülébe, ami szórakoztató hatást vált
ki. A felszín tehát bohózati, sőt kabaré jellegű, s általános iskolai szinten is élvezhető. Később még kitérnék arra, hogy ez a réteg az előadásban – az írott szöveggel ellentétben – túl vaskosra sikerült, de egy gimnazista szintű néző azért erőlködés nélkül eljuthat a következő rétegig. Ez a paródiáé. Az emberevők időnként feltűnően hasonlítanak Ádámhoz vagy Ophéliához stb., ami szintén mulattató. Sajnos, színművészetünkben épp most némi
nemzedéki eltolódások vannak folyamatban, s ezért nem minden klasszikus szerepnek vannak olyan tolmácsolói, akik eredeti modoruk miatt parodizálhatók, de nyilvánvaló, hogy itt is sokszoros játékra van lehetőség: egy eszményi előadásban ezek az emberevők egyik pillanatról a másikra nemcsak más-más klasszikus drámai hősre,
hanem más-más nagy színész játékára is utalhatnak… A harmadik réteg a szatirikus történelmi karikatúráé. A komédia hősei nemcsak a drámairodalom némely nevezetes szereplőjére emlékeztetnek, hanem a valóságos történelemre is. Ismert történelmi figurák és helyzetek csúfoltatnak ki a darabban. De miért? Ha e kérdésre felelünk, a politikai kabaré, a drámairodalmi paródia és a történelmi karikatúra hármas rétegén keresztül eljutunk a történet filozófiai lényegig.”