Kassa és Miskolc modern városképei egymás mellett, részben egymás szerepeit megörökölve formálódtak. A dóm körül felépült történeti Kassát a húszas évektől a cseh hivatalnokoknak szánt lakótömbök kezdték el átrajzolni. Az igazi változást azonban az ötvenes évek hozták meg. A magyarországi, borsodi iparvidék tükörképeként intenzív fejlesztéspolitika indult útjára. Felépült a hatalmas vasmű, Kassát pedig Szlovákia második fővárosaként kezdték emlegetni.
Miskolc a század elején inkább iparáról, semmint épített környezetének művészeti értékeiről volt nevezetes. Ám Kassa Csehszlovákiához kerülése után sokan benne látták viszont az elveszett felvidéki hangulatokat, a dombok közé szorult városok jellegzetes sziluettjét, a szűk, meredeken emelkedő kis utcákat. Műemléki várossá azonban sem ekkor, sem a második világháború után nem válhatott. Már csak azért sem, mert a szocialista településpolitika tiszteletbeli új városként kezelte, ami intenzív beruházáskat, illetve bontásokat hozott.
Kötetünkben kassai és miskolci szerzők aktuális kutatási eredményeit adjuk közre. Olvashatunk írásokat többek között Kassa településrendezésének történetéről, a modern építészetet propagáló 1938-as nagy kiállításról, a vasműberuházás városképi hatásairól vagy a műemléki zóna kijelölésének körülményeiről. A magyar nyelvű szakirodalomban jobban feldolgozott Miskolcról egy-egy kevésbé ismert részletet feltáró tanulmány került beválogatásra, így például a húszas évek városrendezési vitája, a miskolci városképeket megteremtő festőiskola, egy méltatlanul elfeledett építészpáros portréja vagy a háború után született új Miskolc tervezéstörténete.