A boszorkányságot – gyakran nevezik Wiccának, vagy Craft-nak, tartják az egyik legrégebbi vallásnak. A pogányságból eredően a boszorkányság természeten alapuló hiedelmei visszatérnek azokhoz az időkhöz, amikor az ember attól függött, amit a föld biztosított számára a túléléshez. Még azok is, akik nem olyan merevek, a boszorkányságról kialakított véleményükben, még mindig úgy gondolják, hogy a "boszorkány" szó felidézi a misztériumhoz, mágiához, bűbájoláshoz társuló félelmet és a titok okozta bizonytalanságot. A mágia külső és rendkívüli erő segítségével végrehajtott változás művészete. A mágia legkorábbi bizonyítékai a paleolit kor barlangfestményeire datálódnak, melyek azt mutatják, hogy az eredményes vadászat érdekében mágikus szertartásokat végeztek. Az a tény, hogy boszorkányok léteztek és ma is léteznek, titokzatos imádatukkal és áhítatukkal, hozzájárult a Boszorkányságot övező intrikához. Létezik egy olyan tendencia, mely eleve elítéli az ismeretlent és misztikusat az azt körülvevő megmagyarázhatatlan események miatt. Ez különösen igaz a boszorkányságra. Az öreg tudós asszony fontos szerepet játszott a közösség életében. Ő gyűjtötte a gyógynövényeket és készítette az orvosságokat, ő volt a bába és ő ravatalozta fel a halottakat. Ugyanakkor ő volt az az öregasszony, aki nem engedett senkit közel magához. Ez természetesen misztikus személlyé tette.