Az univerzum egészében a létezés végtelen számú szintjét vagy „dimenzióját” foglalja magában – minden egyes dimenzió rendelkezik a maga saját valóságával és minden lény a különféle tudatosságok egy kifejezésmódja. A tudatsíkok átfedik egymást. Mi a harmadik dimenzióban élünk, de jelen pillanatban a Földbolygó minden egyéb tudatsíkja egyidejűleg áthatol egymáson, mintha ugyanazon a helyen minden magasabb dimenzió tartalmazná és továbbadná azt a jelenséget, ami az alacsonyabb szinteken megjelenik. A mi harmadik dimenziónk a legalacsonyabb szint, ahol a tudatosság intelligencia és felelősségteljes élet formájában alakot ölt. Olyan világot érzékelünk, ahol a dolgok és a lények el vannak szeparálódva. Egy duális világot látunk: ezt a világot megosztják – polarizálják – azok a dolgok és események, amik jónak és azok, amik gonosznak tűnnek. És olyan világot érzékelünk, ami egyfajta idő csapdájába esett, melyben a dolgok létezni látszanak egy ideig, majd feledésbe merülnek. A dimenziószintünk megváltoztatásához mindössze annyit kell tennünk, hogy megváltoztatjuk az alaprezgést vagy – ami ugyanazt jelenti – megismerkedünk a magasabb „frekvenciákkal”, más tudati dimenziók szellemi hullámhosszával.