Az alkímiában, a hermetikus műben a cél elérésének két útja ismeretes: az úgynevezett „rövid, száraz út” és a „hosszú, nedves út”. A nedves és száraz út megnevezés csak nagyon feltételesen helytálló, hiszen, annak, amit először el kell készíteni, a „sótűz”-nek nélkülözhetetlen alkotóeleme a víz. Ezt a nagyon hosszadalmas és fáradságos előkészítő munkát – legalábbis a kezdeti szakaszát – az alkimisták a salétromfőzők kézzel végzett műveletéhez hasonlították, és női munkának, „asszonymunkának” titulálták az itt szükséges lúg elkészítése miatt. A munka további stádiumait mindennek lehet nevezni, csak „asszonymunkának” nem, hiszen ez egy rendkívül aprólékos, és egyáltalán nem veszélytelen eljárás.

Egy igazi szabadkőművestől származó, rövid könyvben: Hermész Triszmegisztosz igazi, ősi természetútja, Lipcse, 1782 a következő utalás található a „nedves” és a „száraz” útról: „A filozófusok két útról tesznek említést az írásaikban, amelyeken keresztül egy olyan tinktúrát nyerünk, amiről egyesek a száraz, míg mások a nedves út elnevezést adták. Bármelyik úttal dolgozhatunk a tinktúra kinyeréséhez, az eljárás elején nincs különbség köztük, hiszen mindkét esetben a szárazsággal és a nedvességgel kell operálnunk. Mégis megkülönböztetik a kettőt. A különböző megnevezések abból erednek, hogy a száraz eljárás során előállított tinktúrát, az aranyat száraz porként egy tégelybe zárják, és tökéletes állapotba hozzák, ezzel szemben a nedves eljárás során az aranyhoz a feloldott, szofikus merkúrunk segítségével jutnak el, a tökéletes állapotot pedig az elemek megfordításával érik el.”