Az öt esztendeje elhunyt író, irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus élete utolsó tíz hónapjában naplót vezetett, amely tanulságos és megrendítő dokumentuma annak, ahogyan egyre súlyosbodó betegsége mellett tudatosan elrendezte mindazt, amit az utódokra kívánt hagyni: könyveit és folyóiratait, egyre ritkuló szerepléseit, megoldandó feladatait, megírásra váró anyagait, az itt maradottakhoz szóló üzeneteit, az élettől, a betűtől búcsúzó ember utolsó, bölcs gondolatait. A kötetben megismerhetjük – élete új társához írt leveleiben – a mélyen érző, érzelmileg kitárulkozó embert, továbbá a hosszú éveken át rendszeresen írt tárcáinak legjavát is.