"Végül, ha jól mélyére nézek az egésznek, az egész vallásos, tépelődő lélekformálódást Te indítottad el, utolsó együttlétünkkor, amikor is teljes sikerrel kiirtottad belőlem a gyűlölet szellemét. Az a lehullott ballaszt szabadította fel bennem azt a folyamatot. Én magam egy olyan igazi "belső tudásra" örekszem, ami sokkal inkább az életmód, magatartás, legvégül pedig az alkotásban nyilvánul meg, mintsem a tételes ismeretek halmozásában. [...] El akarom érni az ösztöneim szabad kibontakozását, de úgy, hogy az emberek javára fordíthassam. V. Gogh prédikátorként kezdte s festőként végezte (azt hiszem, az volt prédikátorságának leghatásosabb módja). Lehet, hogy én megfordítva fogok tenni? mert most kezdem érteni, hogy az alkotás nem lehet öncélú."

"Hogy a tudásod nőtt-e, azt éppen úgy értettem, ahogy Te. A belső tudásod s nem a külső adatok ismerete. Az a tudásod, hogy [...] a képességeidet fölszabadítsd, kibontakoztasd, a múló, tűnékeny, változó életet összekapcsold a változhatatlan, időtlen léttel s megértsd az ember, az Isten, a világ és Tennen magad titkait. Erre a megértésre csak Tennmagad ismerete útján juthatsz el s éppen erre az ismeretre értettem, hogy fejlődött-e a tudásod. Örömmel látom, hogy jó helyen tapogatsz, bizonyosan igen gyorsan fogsz is haladni s külső-belső harmóniád egyre nő. A gyűlölet kiirtása éppen erre vall. Nagyobb örömet nem is szerezhettél volna nekem, mint annak kimondásával, hogy hatalmas ballaszttól szabadultál meg s most megnyílt Számodra a szabadabb szárnyalás útja."