A Nagy Háború száz év távlatából is számtalan titkot és meglepetést rejteget. Ha nem is tudatosan, vagy szándékosan, talán csak feledékenységből. A centenárium kapcsán ez a feledékenység érdeklődésbe csapott át, ráirányította a figyelmet a padlások mélyén rejtőzködő ládákra, dobozokra, rég nem lapozott fényképalbumokra. A kutakodás igazi kincseket hozott napvilágra. Apró fekete füzeteket, megbarnult, megsárgult lapokkal. A ceruzával írt szöveg nehezen olvasható. A kíváncsiság azonban nagyobb volt a történetek iránt, minthogy visszatettük volna a dobozba. A kutatás és a magyarról magyarra történő fordítás után meglepő történeteket ismerhettünk meg a lövészárkok poklából.

A harctéri naplókat egyszerű bakák írták, akik vidáman masíroztak a frontra, Galíciába, majd onnan az orosz hadifogságba. A háború és a fogság gyilkos hétköznapjaiban is fontosnak tartották, hogy egyszerű szavakkal leírják a velük történteket.